Kiadja: Juta Község Önkormányzat Képviselő-testülete
Juhász Gyula – 48 március 15.
Ó régi szép est… tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.
Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
A gondolatszabadság született.
Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt…
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?
Meghívó
Szeretettel hívjuk Önt és kedves családját
2011. március 11-én 17.30 órára a Jutai Kultúrházba,
az 1848-as forradalom és szabadságharc
évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre.
Közreműködnek iskolánk diákjai.
Az ünnepség keretén belül kerül átadásra a
„Juta Község Díszpolgára”
kitüntetés.
Juta Község Önkormányzat Képviselő-testülete
MeghívóK
Koszorúzás Nagy István emléktáblájánál
Március 11-én délelőtt 10.00 órakor az iskola falán lévő emléktáblát koszorúzzák meg az iskola diákjai és az óvodások. Az ünnepi műsort az óvodások adják elő.
Március 11-én délután 14.30 órakor a Szivárvány Nyugdíjas Klub helyezi el a temetőben a megemlékezés virágait Nagy István emlékművénél, melyen részt vesznek a Juta Ifjúságáért Kulturális Egyesület tagjai.
Felhívás!
Könyvtárfoglaló játék, március 23-án 16.00 órától a Jutai Községi Könyvtárban.
Az Internet Fiesta programsorozat keretében ezen az estén csatlakozunk egy internetes játékhoz, amit kizárólag a könyvtárban játszhatunk.
A megadott időpontban belépünk a Honfoglaló című játék felületére, és a többi somogyi könyvtárral játszunk „különszobás” játékot.
Várunk március 23-án 15.30-kor a Könyvtárban!
Színházlátogatás!
Várjuk azok jelentkezését, akik szeretnének csoportosan előadást megtekinteni a Csiky Gergely Színházban!
Kedves Szülők,Gyerekek, Felnőttek!
Továbbra is szeretnénk településünk kismamái számára találkozási
lehetőséget biztosítani a „Baba-mama klubban”.
Olyan alkalmat, ahol a legkisebb gyermekek együtt játszhatnak és megismerkedhetnek a
könyvtárral. Eddigi tapasztalataink szerint közösségben jobban fejlődnek a gyermekek, később könnyebben illeszkednek be az óvodába is.
Az édesanyák számára tapasztalatszerzési és kikapcsolódási lehetőség. Igény szerint vendég előadót, tanácsadót hívhatunk.
Szívesen veszünk ötleteket, felmerülő igényeket, elképzeléseket ezzel kapcsolatban!
Óvodás korú gyermekek részére „Angol-ovi”-t szervezünk
heti egy alkalommal 45 percben sok játékkal, dallal.
Angol társalgás – iskolás gyerekeknek – kevesebb játékkal, de sok vidámsággal és sikerélménnyel!
Működő csoportjainkba is várunk jelentkezőket szeretettel:
Matek tudorok klubja – péntek 16.30-kor – azoknak is akik utálják a matekot.
Angol társalgás felnőtteknek – csütörtök 17.30-18.30
Programjainkkal kapcsolatban várjuk kérdéseiket:
Email: konyvtarjuta@gmail.com
tel.: 310/2998236
Közeleg március 15-e, amikor mindannyian kokárdát tűzünk a kabátunkra. De vajon miért éppen piros-fehér-zöld a magyar kokárda, és mióta jelképezik ezek a színek magyarságunkat?
Nincs és talán soha nem is volt a világon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvé tartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a zászló. Eredetileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető: egy-egy csapategységnek külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység, hol helyezkedik el. Innen aztán hamar szimbólummá vált, és az egyes csapategységek helyett egyre nagyobb közösséget fogott össze, míg a zászlók egy egész nemzet jelképévé váltak. A magyaroknak is, egészen régi időktől fogva voltak zászlóik, de kezdetben nem volt egy egységes, magyar zászló: mindegyik magyar törzsnek különböző zászlaja volt. A letelepedés után Árpád háromszög alakú vörös zászlója vált az uralkodó jelképpé, ami először egy fehér kereszttel egészült ki, majd a különböző uralkodóházak alatt sokat változott. A piros-fehér-zöld szín először Mátyás korában tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen.
A piros-fehér-zöld színhármas először 1848-ban vált az ország hivatalos jelképévé, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen. A trikolor (azaz a három színű zászló) a francia forradalom óta vált “divatossá”, így a magyar zászló is három színű lett: a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi. A forradalom leverése után természetesen nem engedélyezték ennek a nemzeti jelképnek a használatát sem, a kiegyezés óta azonban újra magyarságunk legnagyobb szimbóluma lett a piros-fehér-zöld színhármas. Ezért a mai napig is ezeknek a színeknek a környezetében ünnepeljük nemzeti ünnepeinket.
Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.
1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar, határon innen és túl, büszke. Büszke is lehet, mert a márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal és nem félve a megtorlástól a legkeményebb fegyverrel, a tiszta szavak erejével indultak harcba.
Kokárda, Nemzeti Dal, Táncsics Mihály, Pilvax kávéház, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Landerer nyomdája, Tizenkét pont, forradalom, márciusi ifjak, Nemzeti Múzeum, szabadság, ezekről a fogalmakká vált szavakról, minden magyar embernek ugyanaz jut eszébe: a legnagyobb nemzeti ünnepünk, az 1848. március 15-ei szabadságharc. Ezen a napon egy maroknyi fiatal „írástudó” elindított egy lavinát, amely megváltoztatta a nép életét. Erőt adott és 159éve minden tavasszal erőt ad, hogy higgyünk magunkban, hogy legyünk büszkék a magyarságunkra.
Mi történt 1848. március 15-én?
Azon a március 15-ei reggelen Petőfi lakásán találkozott Jókai, Vasvári és Bulyovszky Gyula. Itt szerkesztették meg a Tizenkét pontot is magában foglaló proklamációt. A Tizenkét pont alapja az 1847-ban megalakult Ellenzéki Párt nyilatkozata, amelyet Deák Ferenc fogalmazott meg. Ebben követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés, és a törvény előtti egyenlőség bevezetését. Valamint, hogy a nép is képviseltethesse magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon.
Később a Pilvax kávéházban felolvasták, és Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. Innen indultak tízen- tizenöten a zuhogó esőben a Landerer nyomdához, hogy kinyomtassák a Tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt. A tömeg közben ötezer főre duzzadt. Dél körül a vezérszónokok feloszlatták a tömeget azzal, hogy ebéd után jöjjenek vissza a Nemzeti Múzeumhoz, népgyűlésre.
Délután a múzeumnál már tízezer ember gyűlt össze, ahol Petőfi egy kisebb beszédet mondott. Elhatározták, hogy kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai vár helytartótanácsi börtönéből. Majd hatfős bizottságot választottak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra. A városházán elfogadják a Tizenkét pontban megfogalmazott követeléseket. Gróf Zichy Ferenc, a tanács alelnöke ígéretet tett, hogy nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására. Délután hat órakor kiszabadították börtönéből Táncsics Mihályt.
Este kivilágították a várost, a Bánk bán előadását megszakította a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Az ünneplő tömeg elénekelte a Himnuszt, a Szózatot, és más dalokat. Eközben a Rendre Ügyelő Választmány két határozatot szerkesztett a polgárőrség bővítéséről, illetve a helytartótanácsnál elért eredményekről.
Az adott kor aktuálpolitikája és március 15-e jelentése
Az éppen hatalmat gyakorlók megannyiszor próbálták meghamisítani, átértelmezni, újra írni március 15-ét, a forradalom eszméit saját javukra fordítani. 1860. márciusában, amikor a fiatalok az utcára vonultak, hogy megkoszorúzzák a vértanúk sírját, a katonaság közéjük lőtt. A kiegyezés után már nem volt tilos a megemlékezés, de illojálisnak tartották és sértette az uralkodóházat.
1919-ben, a dualista rendszer bukása után lehetett először teljesen szabadon ünnepelni. Ezt példázzák a Magyarország című lapban megjelentek is: „szabadok vagyunk. Március 15-e többé nem óvatos és ártalmatlan politikai tüntetés Petőfi szobra előtt, afféle félig tiltott, félig megengedett és az illendőség korlátai közé beszorított »emlékezzünk régiekről«” ünnep.
1942-ben a második világháborúban Kállay Miklós miniszterelnök március 15-ei megemlékezését a frontrainduló katonák buzdítására, lelkesítésére használta fel.
1948-tól a hatalmon lévő kommunisták újabb színt vittek a szabadságharc évfordulóinak ünneplésébe, legérdekesebb „találmányuk”, hogy miután törvénybe iktatták a magyar forradalom jelentőségét, 1951-ben kiadtak egy rendeletet, melyben munkanappá nyilvánították március 15-ét. A legszomorúbb megemlékezés 1958-hoz köthető, amikor a Nemzeti Múzeum előtt Komócsin Zoltán ünnepi beszédében a márciusi ifjak eszméire hivatkozva elítélte és árulónak nevezte az 1956-os forradalmárokat.
Az 1960-as évek elején Kádár János jelszava: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”, határozza meg az ünnepi beszédek hangnemét. Manipulációval próbálták csökkenteni az 1848. március 15-ei forradalom szerepét. A fiatalok azonban egyre inkább vágytak őszinte, szabad megemlékezésre. Először 1973-ban akadályozták meg a rendőrök testi erőszak alkalmazásával a Petőfi-szobornál békésen gyülekezőket. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1987. december 15-ei határozata március 15-ét ismét Nemzeti Ünneppé nyilvánította.
2007-ben, az aktuálpolitika megint beárnyékolja az ünnepre való készülődést. Az, hogy a politikai elit, és emiatt a pártok híveinek egy része sem képes együtt emlékezni a forradalomra, az az ország, a nemzet szakadását jelzi.
Az ünnep tisztaságának megőrzése
Javaslom, hogy olvassuk el újra a Nemzeti Dalt, próbáljuk meg elképzelni Petőfit, amint papírra veti a szavakat és amint szavalni kezdi, hogy „Talpra, magyar, hí a haza!”. Ebben az egyetlen versben benne ég az egész forradalom tüze, benne van a forradalom ifjainak hívó szava. Egyszerű gondolatok ezek, hogy minden magyar megértse. És benne van az az elszánt és vak hit, hogy jobbá tehetik a hazájukat. Képzeljük el, amint a tömeg együtt harsogja a vers refrénét és a szakadó esőben és egy emberré kovácsolódik a sokaság.
Tűzzük ki a kokárdánkat és a szívünkben emlékezzünk! A hősök tisztelete és a szabadságharc emlékének tovább adása a fontos, hogy a felnövekvő nemzedék értse a forradalom eszméit.
